Élménybeszámoló: Heim Pál megyei Gyermekkorház-Veszprém

 Pár napja volt lehetőségem a veszprémi szellemkórházat (ahogy sokan emlegetik) meglátogatni, és ott fotózni egy kicsit, aminek az eredményét láthattátok már az oldalon. 

Az ilyen helyeknek szeretek utánaolvasni hogy mi történt ott, miért lett vége a működésének, használatának ha lehet tudni. Így következzen pár sor arról amit ilyen módon lehetett összeszedni. (Ezúton is köszönöm Ancsinak a segítséget a gyűjtésben)

"Épült, az örök emberszeretet nevében, az 1901 évi VIII. törvényczikk rendelkezéséből."– áll a lépcsőház falában lévő emléktáblán.

Az eredetileg gyermekmenhelyként épült, majd később gyermekkórházként funkcionált, több mint százéves épület immáron 25 éve áll elhagyatottan...Az akkor még Nagy-Magyarország megyéiből, Veszprém, Fejér, Győr és Komárom megyékből bekerülő gyermekek létszáma 1100 volt, mely 1912-re 4155-re nőtt. Az I. világháború következményeként a hadiárvák száma megduplázódott, a menhely túlzsúfolt lett. A tragikus trianoni döntés után azonban a 18 menhelyből csupán 8 maradt a jelenlegi Magyarország területén. A legnagyobb megpróbáltatások a két világháború idején érték az intézményt.
Óriási ütemben nőtt az ellátandó, árva gyermekek száma, a csecsemőhalálozás szinte mindennaposnak számított.
1954. január 1-jétől nyitotta meg a kapuit a Heim Pál Megyei Gyermekkórház, ami a II. világháború és a ’60-as évek között – állami támogatással – nagy fejlődésen ment keresztül. Ez volt az első kórház az országban, amely Heim Pál nevét kapta.
1977. január 1-jén megszűnt az akkor 154 ágyas gyermekkórház önállósága.
Attól kezdve a Veszprém Megyei Csolnoky Ferenc Kórház gyermekosztályaként működött tovább, amíg el nem készült az egykor Cigánydombnak nevezett területen az ultramodern épületszárny. 1995. július 12-én a Heim Pál Megyei Gyermekkórház végleg bezárta kapuit.

,,Az egykor gyermekzsivajtól hangos gyermekkórházban ma kísérteties csend honol…"

Innentől ismételten következzenek az én soraim, a hely önmagában eléggé különleges hangulatú már csak azért is hiszen, nagyon sok része szinte teljesen szét van verve, a csövek és vezetékek kitépve a falból,vagy éppen leszakítva a plafonról. Mindenfelé graffitik borítják a falakat. Nagyon elszomorító belegondolni hogy körülbelül 25 év alatt, egy város mondhatni közepén álló épületegyüttest ennyire engednek lepusztítani, hiszen annyi minden egyéb célra lenne alkalmas. 

Valószínűleg még nagyon sok embernek vannak hozzákapcsolódó emlékei kik kicsikként, vagy éppen szülőként voltak ott valamilyen ellátásban.  Szívesen olvasnám az ilyen beszámolókat eset kommentben megírva. Vagy aki ott járt azóta neki mi a véleménye a helyről.

A teljes galériát megtaláljátok a facebook oldalamon.